Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes idõszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi idõszak januárban kezdõdött és a nagyböjthöz közeledve nõttön nõtt az izgalom. A városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézõk is. A közönség az erkélyekrõl nézhette az eseményeket.

Az Adriai Köztársaság idejében minden tilalmat feloldottak a karneváli idõszak idejére és az utcákat, tereket az álarcokba, álruhákba öltözött nép vette birtokába. A szalonokból, kávéházakból a hangos és féktelen mulatozás zaja szûrõdött ki. Kötelezõ volt az álarc viselése, amelyet már akkor is papírmaséból készítettek és díszesen festettek, dekoráltak. Az álarcot azonban nemcsak szórakozásra használták. Hiába korlátozták viselését törvények, a korabeli híradásokból kiderül, hogy az álarc lehetõséget nyújtott a fegyverviselésre (melyre akkoriban nagy szükség volt), anélkül hogy bárki felismerhette volna az éjszakai randalírozót vagy szerencsejátékost.

A maszk kétségtelenül a karnevál jelképe, Velence szimbóluma.
Ez a lehetetlenre építkezõ város a lehetõ legalkalmasabb rá, hogy a fantázia birodalmának fõvárosa legyen.

A farsang hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekbõl származott, melyeket a keresztény egyház nem bírt a nép tudatából kiirtani, és kénytelen volt e régi pogány ünnepeknek némi vallásos színezetet adni.
Korábban nemcsak álarcos felvonulásokat tartottak, virágot és gipszbõl vagy cukorból készült golyócskákat (confetti) dobáltak a járókelõkre, hanem a velencei karnevál még állatviadalairól, valamint a római kori lóversenyeirõl is híres volt.

Karnevál szó eredete

Maga az elnevezés a középkori latin carne levare, "a hús elhagyása" kifejezésbõl alakult ki. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelõzõ jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, csirke) fogyott. Nem vethetõ el azonban egy másik etimológiai magyarázat sem: carrus navalisnak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret az ókori Rómában, amelyet a február 15-én tartott Lupercalia-ünnepen állarcos tömeg húzott végig az utcákon, mint a termékenység, bõség szimbólumát, a természet újjászületését köszöntve.

A verseny fõdíját a román Cristian Mungiu vehette át Jane Fondától 4 luni, 3 saptamini si 2 zile címû mûvészfilmjéért; a mustra 60. évfordulós díját a Paranoid Park rendezõje, Gus van Sant kapta. A zsûri a japán Naomi Kawase Mogari no mori címû filmjének ítélte oda a nagydíjat; a legjobb nõi alakítás díját Jeon Do-yeon (Secret Sunshine), a legjobb férfi alakításét Konstantin Lavronenko (Izgnanie) vehette át. A jubileumi fesztivál legjobb rendezõje Julian Schnabel festõmûvész-filmrendezõ lett (Le scaphandre et le papillon).

A hivatalos program nyitófilmje Wong Kar-Wai My Blueberry Nights címû versenyfilmje, míg a zárófilm a kanadai Denys Arcand L'Âge des tén?bres címû, versenyen kívül vetített alkotása volt. A bejelentett menetrendtõl eltérõen a fesztivál közben hívták meg a hivatalos programba külön vetítésre az aktualitással bíró Bunt. Gyelo Litvinyenko címû filmet, melyet Andrej Nyekraszov és Olga Konszkaja rendezett.

A rendezvénysorozat keretében fesztivállátogatók elõadást hallgathattak Martin Scorsesetõl, Sergio Castellitótól, valamint David Cronenbergtõl.

A 60. cannes-i filmfesztivált 2007. május 16. és május 27. között rendezték meg Stephen Frears brit filmrendezõ elnökletével. A megnyitóest házigazdája Diane Krüger német színésznõ volt, aki anyanyelvén kívül franciául és angolul is köszöntötte a mintegy 2400 díszvendéget. A rangos filmes eseményt hivatalosan Shu Qui tajvani színésznõ és Manoel de Oliveira portugál filmrendezõ közösen nyitotta meg.

Stephen Frears (Svédország,1989)

A jubileumi rendezvény szervezõi igyekeztek Cannes-ban már jól ismert, jelentõs alkotókat felsorakoztatni, így a hivatalos válogatásba meghívott rendezõk között megtalálható volt Wong Kar-Wai, Quentin Tarantino, Emir Kusturica, Gus van Sant.

1910-ben ünnepelte a fesztivál a 100. születésnapját, ebbõl az alkalomból 12.000 hektoliter sört mértek ki. A Bräuroslban, az akkori legnagyobb sátorban 12.000 vendég foglalhatott helyet. Ma a fesztivál legnagyobb sörsátra a 10.000 férõhelyes Hofbräu-Festhalle.

1914-tõl 1918-ig nem tartották meg a rendezvényt az I. világháború miatt. 1919/1920-ban csak egy kisebb õszi fesztivált rendeztek, 1923/1924-ben pedig az infláció volt az ok a halasztásra. A II. világháború alatt (1939-1945) végig elmaradt az Oktoberfest.

1813-ban nem tudták megtartani az Oktoberfestet a napóleoni háborúk miatt. De ezután a fesztivál évrõl évre nagyobb lett. A lóversenypálya mellé mászókákat, tekepályákat, libikókákat telepítettek. Az elsõ körhintát 1818-ban állították fel itt. A sorsjegyárusok elsõsorban a szegényebb városlakókat vonzotta, mivel itt porcelánt, ezüstöt, és ékszereket nyerhettek. 1819-ben a müncheni városatyák vették át a fesztivál vezetését. Ettõl kezdve az Oktoberfestet minden évben megünnepelték.

Az Oktoberfestet összehasonlítva a többi tradicionális német ünnepséggel, viszonylag rövid története van. Elõször 1810. október 17-én rendezték meg. I. Lajos király feleségül vette Teréz hercegnõt, és München város egész lakossága hivatalos volt az ünnepségre. A müncheni városfal melletti réten nagyszabású lovasversenyt hirdettek az esküvõ alkalmából. Azóta hívják azt a mezõt Theresienwiesé-nek (Terézia-mezõ).

Mivel Lajos királyt nagyon érdekelte az antik Görögország, azt javasolta az alattvalóinak, hogy az antik olimpiai játékok mintájára zajlódjon le az esemény.